Élet & stílus

Amikor a szív meghasad-történet folytatása

Két hete meséltem nektek G. történetét… Számomra is csodával határos, milyen erőket mozgatott meg bennetek ennek a lánykának a sorsa. Szinte egy emberként mozdultatok az ügy érdekében és biztosítottatok a támogatásotokról. Óriási öröm, hogy ilyen jóérzésű és fantasztikus közösség vagytok! Nem tudok elég hálás lenni!

Most igyekszem visszakanyarodni és elmesélni nektek, hogy mi történt azóta. Az előző posztom után tele voltam energiával, világot megváltó tervekkel, úgy hittem menni fog minden, mint a karikacsapás. Nyilván, ahogy jobban beleástam magam az ügybe, egyre jobban éreztem, hogy elveszek és teljesen felemészt ez a történet. Sok új információt tudtam meg, ami néha elbizonytalanított, néhol meg hatalmas lökést adott, hogy haladjak szépen előre.

Mint kiderült egy másik anyukával, Szilágyi Virággal is kapcsolatba került G. az Instagramon keresztül. Virág, amikor olvasta a bejegyzésemet felvette velem a kapcsolatot és felajánlotta, hogy szívesen eljön velem a tervezett találkozóra. Ennek nagyon megörültem, hisz úgy gondoltam, ketten még több pozitív energiát és jóérzést tudunk csempészni ennek a kislánynak az életébe.

Váratlan fordulatként ért minket, hogy G. egyszer csak “eltűnt”, nem jelentkezett, olvasatlanok maradtak az általunk írt üzenetek… Őszinte leszek, kicsit ijesztő volt ez az egész, már az is megfordult a fejemben, hogy talán nem volt minden szó igaz, amit ez a kislány írt nekem. Jó pár nap és telefon hívások után kiderült, hogy a helyi családsegítő ismeri őket és folyamatos kapcsolatban van velük. Figyelik és segítik a családot, minden tőlük telhetőt megtesznek(ez számomra mindenképpen jó és megnyugtató hír volt). Az is bizonyosságot nyert hogy minden úgy igaz, ahogyan az előző posztomban leírtam, sajnos. Egyetlenegy kivétellel, G nem 14, hanem 18 éves lesz. Amit azért nem mondott el nekem, mert félt, ha megtudom a valódi korát nem fogom az ő bánatát komolyan venni.

Ezután egy váratlan üzenettel került elő G, amiben annyit írt, hogy kórházba került, pszichiátriai osztályon van. Újabb hidegzuhanyt kaptunk a nyakunba. Mi történhetett? Elhatároztuk Virággal a kórházban fogjuk meglátogatni és biztosítjuk őt a támogatásunkról. Gyümölcsöt, üdítőt és virágot vittünk neki. Ahogy ott ácsorogtunk a pszichiátriai osztály bejáratánál elhagyott minden lelki erőm. Hirtelen félelem fogott el, megijedtem, hogy mit fogok látni, milyen állapotban fogjuk találni G-t. Azt bizton állíthatom, ha nincs ott velem Virág én sarkon fordulok és eljövök. Nem tudom szavakkal leírni amit akkor ott éreztem… Bementünk. Ott álltunk a folyosón, próbáltuk megtalálni G-t a többi beteg ember között. Sokan voltak, éppen az ebédet osztották. Egyszer csak megláttuk, amint az ebédjét rendezgeti nagyon lassú mozdulatokkal. Felemelte a fejét, ránk nézett, elmosolyodott. Megismert minket és egyből elindult felénk. Megölelt mindkettőnket. Abban az ölelésben benne volt minden… Bánat, öröm, kétségbeesés, hála, segítségkérés. Sokszor csak néztünk egymásra Virággal, szavak nélkül nyugtáztuk, hogy nagyon nincs jól G. Kezelés alatt áll, ami lelassítja és talán a gondolatait, érzéseit is tompítják. Azt már tudjuk, hogy édesanyja halála után ő is véget akart vetni az életének, mélyen depressziós lett, álmatlansággal küzd, most is ezért van itt. Sokáig beszélgettünk vele, próbáltunk lelket önteni belé. Jó volt látni, hogy többször mosolygott míg ott voltunk. Úgy hiszem boldog volt, örült nekünk. Próbáltuk megtudni, hogy a lelki támogatáson túl mire van szüksége, mi az amire vágyik. Az első kívánsága egy könyv volt, a Modern Istennők kézikönyve, amit Kollár Anna (könyv írója) szeretettel, pár bátorító sor kíséretében ajánlott fel. Említette, hogy néhány hete eltörött a szemüvege, de sajnos nem tudnak újat venni… Természetesen egy ilyen korú kishölgy mire vágyhat még? Csinos, divatos ruhákra, cipőre, pipere készletre. Meséltük G-nek, hogy többen gondoltak rá az elmúlt napokban és felajánlottak neki szuperebbnél szuperebb dolgokat, amiket ha kijön a kórházból el fogunk neki juttatni. Ez láthatólag nagyon feldobta a hangulatát. Természetesen most az a legfontosabb, hogy meggyógyuljon, jobban érezze magát, amit szerencsére ő is így gondol. Nagyon reméljük, hogy ez mihamarabb így lesz és legközelebb jobb körülmények között találkozhatunk vele.

 

1 Comment

  1. Kiss Mónika

    Kedves Kriszta! Instagrammon beszéltünk màr, én ajánlottam fel hogy készítenék neked szépséges körmöt.
    Rendszeresen olvasok a blogod, és szeretnék ruhàt cipőt felajánlani ennek a kislánynak. Hogyan tudom és hova eljuttatni ezeket? Esetleg nem tudod mekkora a lába?
    Köszönettel és Tisztelettel

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.