Élet & stílus

Amikor a szív meghasad

Most éjszaka van, nem tudok aludni, csak forgolódok az ágyamban és próbálom érzelmileg feldolgozni azt a történetet, amit az élet sodort felém a minap.

Nemrégiben az egyik instagram képem alá egy 14 éves lányka, azt írta: “Szeretném, ha Ön lenne az én anyukám is, mert az enyém sajnos már meghalt és nem sok mindenkim maradt”. Amikor ezt elolvastam, éreztem, hogy forogni kezd velem a szoba és a könnyeimmel küszködök. Tudom, mióta mami lettem túl érzékeny vagyok, de ez a mondat nagyon mélyen megérintett engem.
Nem sokat gondolkodtam, felvettem vele a kapcsolatot privát üzenet formájában, ahol sok mindent elmesélt magáról.


Az anyukája 3 éve meghalt, a nagymamája 2 éve , nagypapája 1 éve. Kis időre gyermekotthonba került, de jelenleg már nem ott él. Egy ideje az apukájával lakik rossz körülmények között, de ami a legrosszabb, úgy érzi nem bánik vele jól, nem szereti őt! Néha bántja is… Néha, ha iszik! Gyengének érzi magát testileg lelkileg, sokat sír, szomorú és fél. Természetesen otthonba sem szeretne visszamenni, pedig az apukája erősen ezt akarja elérni. 14 évesen úgy fogalmaz, hogy kilátástalan az élete és elveszettnek érzi magát. Megkérdeztem, hogy vannak e barátai vagy az osztálytársaival milyen a kapcsolata, amire ezt válaszolta:

“Hát megvetnek..nem szeretnek ..kiközösítettek..és hát nehezen jövök ki velük..azt mondják hogy ápolatlan csöves vagyok.. mert nincsenek úgymond jó cuccaim..es hát ja..nincsenek”

Olyan hatalmas fájdalmat éreztem ezek a mondatok mögött, amik engem is teljesen leterítettek. Nem tudtam magam összeszedni, csak azon járt az eszem, hogy tudnék rajta segíteni, miként tudnám legalább a kis lelkét megsegíteni, erőt és szeretet önteni belé. Hisz eddig mindenhol csak falakba ütközött és süket fülekre talált…
Nagyon sokáig leveleztünk még, hihetetlen őszinteséggel és bizalommal mesélt élete legszomorúbb történeteiről. Én meg egyfolytában csak arra gondoltam, hogy bírta ki mindezt? Hogy élhetett meg egy gyerek ennyi szomorúságot? Hol maradt el mellőle az évek alatt a segítő jobb, a szeretettel teli ölelés? Nem látja senki, mennyire szenved ez a kislány?
Folytak a könnyeim, nem tudtam másra gondolni, olyan erővel lüktetett bennem az éles fájdalom egy piciny szelete, annak amit G. érez. Közben néztem a gyerekeimet, akik kint játszottak apukájukkal a kertben, közben szilvát és körtét majszoltak. Gondtalanok, vidámak voltak, mint ahogyan minden gyereknek lennie kellene. Nem értem, miként lehet gyereksorsok között ekkora különbség. Egyszerűen nem tudtam mindezt épp ésszel felfogni.
Hova lehet fordulni segítségért ilyen esetben? Ki az, aki fel tudja karolni ezt a kislányt és a hozzá hasonló helyzetben lévőket? Hány ilyen gyerkőc lehet még, aki nincs jól és lehet, senki észre sem veszi? Rengeteg megválaszolatlan kérdés zúgott a fejemben.

Megegyeztünk, ha édesapja megengedi pár nap múlva találkozom vele, viszek neki gyümölcsöt, pulóvert (mert annak is híján van) beszélgetünk és sétálunk egyet az őszi napsütésben. Tudom, ezzel a délutánnal nem fogom egy csapásra feledtetni a nehézségeit, de ha csak egy pici jó érzést tudok neki varázsolni, már megéri.

Sokat gondolkodtam, hogy mindezt leírhatom e blogposzt formájában, de úgy éreztem, hogy erről muszáj minél több embernek olvasnia. Fontos felismernünk, hogy túl kell látni saját életünkön és észre kell vennünk, ha valaki “némán” segítségért kiált! Mindenek előtt mutassunk pozitív példát a gyerekeinknek, hogy elfogadóak és szeretettel legyenek egymás iránt.
_____________
(Természetesen az instagram képem alatti hozzászólását töröltem, mielőtt ezt az írást megosztottam. Szeretném elkerülni a személyes felismerését a családnak.)

10 hozzászólás

  1. Georgina

    Kriszta, annyira jó, hogy törődsz ezzel a lánnyal! Egy örök életre szóló ajándékot kap tőled! Isten megáldjon! ❤️

  2. Enikő

    Szia.
    Mennyire szomorú poszt. És mennyire igazad van. Sok, (sajnos) gyerek így él.. szomorúan, egyedül
    Írjál róla, hogy fojt le a találkozás
    Puszi

  3. Vàrnagy Zsófia

    Szia! Szeretnék én is segíteni! Rengeteg ruhám van amit nem hordok és jó állapotban vannak,divatosak is…:) jelenleg nagy ikeás táskákban tárolom őket. Kaphatnék címet ahova el tudnék küldeni párat? Nagyon szívesen küldeném őket! V.Zsófia

  4. Zsóci

    Tényleg szívfacsaró történet. A tanárainak osztályfőnöknek is lenne itt felelőssége. Nekik kellene jelezni hogy legalább egy családgondozója legyen a gyereknek ha épp nincs és a kikozosites ellen is fel lehetne lépni főleg ha pszichológus is van az iskolában.
    Szuper dolog hogy segítesz neki. Szerencséje hogy rád talált. Ha bármit tudunk tenni kérlek tedd közzé hogyan segíthetünk :)

  5. Varga Evelin

    Biztosan nagyon sokat fog jelenteni a lánynak, hogy találkoztok! Anyukám is foglalkozik ilyen sorsú családokkal/gyerekekkel, amit tudsz nekik adni az a figyelmesség, törődés, szeretet! És tőled ezt meg is fogja kapni, ha csak egy pici időre is… :) Értékelem amit teszel érte!

  6. Harta Nikolett

    Csodálatos ember, Édesanya vagy! 🙏

  7. Sophie

    Kedves Kriszta!

    Amennyiben lehetséges én is szívesen küldenék neki ruhákat, tisztálkodási eszközöket.
    Kérlek, írd meg nekem a lányka címét és méretét.
    Szeretettel,
    Sophie

  8. Balla Zsuzsa

    Kedves Kriszta!
    Valóban szép tőled ez az önzetlenség, azonban kérlek vigyázz, mert ki tudja egy ilyen apa hogy próbál majd a gyerekén keresztül hasznot húzni saját maga – és még véletlenül sem a gyereke – számára.

  9. SzilviaMaria

    Kedves Kriszta!
    Én is nagyon szívesen küldök neki csomagot,ha megírod mi és mekkorát hord!
    CsodaAnya vagy!

  10. Fehér Erika

    Nagyon szomorú. Sajnos nagy az esély arra, hogy elkallódik. Ami nem csoda…szeretet nélkül felnőni… Vajon az édesanyjától kapott-e szeretetet, ami esetleg alapot adott volna neki, vagy egy kis reményt arra, hogy végül boldog élete legyen?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.