Család

“Christmas is coming”

Igaz, még hármat kell aludni advent első vasárnapjáig, mégis azt érzem,mintha már hetek óta adventi hangulatban égne minden amerre csak nézek. November elején az üzletekben lévő csokimikulások, karácsonyi díszek és mindezt kísérő halk dallamok szépen lassan bekúsztak a tudatomba, bármennyire próbáltam ellenállni, mostanra engem is magával rántott.

Úgy érzem lelkileg nem volt időm felkészülni az adventre. Számomra egy bensőséges időszakot, a befelé és egymásra figyelést, a várakozás örömét szokta jelenteni. Most mégis azt érzem, hogy inkább a külsőségek, amik jelen vannak a napjaimban, ha az előttünk álló négy hétre gondolok. Minél szebb, minél jobb, minél gyorsabban, minél ünnepet váróbb legyen…

Pedig ez nem én vagyok! Szeretem magam fokozatosan átadni a hangulatnak, apró meglepetésekkel jelezni a családomnak a karácsony közeledtét. Szépen lassan jelennek meg a dísztárgyak az otthonunkban, soha nem zsúfolom tele a házunkat már az első napokban. Szerintem ez fontos a gyerekeknek, így tudják érzékelni az idő múlását, az ünnep közeledtét. Nem szakadhat rájuk egyszerre minden, mert akkor elszökik a varázs. Egyik nap egy kis angyal, fenyőtoboz majd egy mécses, adventi naptár, koszorú… Mindent szépen a maga idejében, nem siettetve. December 24-én az angyalok hozzák nekünk a karácsonyfát, aminek megjelenésével egy pillanatra megszületik a csoda, ami szinte kézzel fogható.

Ne felejtsük el a december 6. sem! Imádom, ahogy este a gyerekek sikálják a csízmájukat (nyilván minden tiszta sár lesz körülöttük, de sebaj) és próbálnak nem elaludni, hogy meglessék a Mikulást. Ami persze eddig egyik lurkónknak sem sikerült. Miután elaludtak titokban Istivel megisszuk a kakaót és megesszük a kalácsot, amivel a Mikulásnak kedveskedtek a gyerekek. Az utóbbi években répát is tesznek ki a rénszarvasnak, amit én enyhe túlzásnak érzek. No, de advent van, egye fene ;).

Éppen pár napja Varga Emese írt rólunk egy cikketKarácsony egy waldorfos családban” címmel. A kérdéseire válaszolva, sikerült magamban helyre zökkenteni, az ünnepi rákészülést és ennek fontosságát a mi életünkben.

Majd eszembe jutott, hogy a kedvenc adventi kézműves tevékenységeinket is meg fogom mutatni nektek egy következő posztban, hátha ti is kedvet kaptok hozzá :). Sőt karácsonyi dekorációkkal is készülni fogok. Bár látom előre, annyi a teendő, hogy időközben kifogy a szufla, majd jön a pánik, hogy semmivel sem leszek készen :) De valljuk be, hogy ez a totális kifáradás és véghajrá is hozzá tartozik ehhez az időszakhoz :), amit Szenteste vanillia likőr kortyolgatása közben már régen el is felejtettünk :)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.