Élet & stílus

Instagram, ami öl, butít és nyomorba dönt?

Lehet, nem ez lesz a legkedveltebb írásom, de vállalom. Jelenleg ezek a gondolatok vannak bennem, így leírom. Egy pillanatra elment a kedvem az instázástól… Hogy miért? Azt látom, hogy háborús övezetté nőtte ki magát. Mondom mindezt úgy, hogy nem az én hátamon csattog az ostor. Sokan gúnyos kritikával és képmutatással illetik mások galériáját, posztját és életvitelét. Mindez milyen vicces megfogalmazás, hisz az instagram éppen egy “képet mutogató” ; fotó nézegető alkalmazás…

Mindez természetesen mást jelent nekem, neked és neki. Tegnap este szembe jött velem egy új, anti-insta kihívás, asszem ezen a néven fut. Első blikkre tök viccesnek és reálisnak tartottam mert igen, ennek helye van a mi sokszínű és őszinte világunkban. Amivel mégsem tudtam azonosulni a kihívás miértjével, vagyis ahogyan meg lett fogalmazva. Kritikus hangvételűre sikeredett, miszerint az én igazságom a tuti, a tiéd csak egy mű világ. Megkérdőjelezést éreztem azoknak a szép feedeknek az alkotóival szemben, akik művészi, esetleg szépen megkomponált fotókat alkotnak. Pedig szerintem helye van ennek is. Sőt, engem feltölt, inspirál, simogatja a lelkemet ezeknek a galériáknak a nézegetése. Azt is tudom, hogy eme  alkotások elkészítése kikapcsolják az embert, kiléphetnek a napi rutinból, megnyugvást hozhatnak a készítő számára. Egy cseppet sem gondolom, hogy félrevezetésről lenne szó. (Amennyiben igen, úgy számoljon el ki-ki a maga lelkiismeretével!) Azt is tudom, hogy van akiben frusztrációt okoz és rosszul érzi magát ezektől a képektől, de ennek a miértjét talán magunkban is kell keresni. Mi lehet a dolgok mélyén, miért látunk mögötte mást, mint ami.

Látok én is gyönyörű sminkkel, frizurával, tökéletes alakkal, végletekig trendi anyukákat, akik olykor szebbnél-szebb szigetről töltik fel a képeket. De mi ezzel a baj? Eszembe sem jut, hogy minden nap ilyen patentül kelnek ki az ágyból, mentol illatú lehellettel, kicsattanó boldogsággal. Tudom helyén kezelni, meglátni benne, ami számomra motiváló lehet. Amennyiben ‘túmács’-nak érzem, lapozok. Ez az ő világuk, az ő blogjuk, az ő életük. Nekem ez is rendben van. Mint ahogy az is, aki kifakad a fáradtságtól, mert belefullad a mosásba, kibukik a gyerekektől és elpanaszolja, hogy rohadt sz@rul érzi magát ebben a pillanatban. Milyen sokat tudnak ezek az írások segíteni, amikor éppen rátalálsz a sorstársadra. Esetleg elbizonytalanítanak gyermekáldás előtt állókat abban, hogy az anyaság egy baromi jó dolog. Minden éremnek két oldala van. Tőled függ, hogy melyiket nézed. Mindannyian mások vagyunk, különböző üzenettel, mondanivalóval. Éppen ettől a sokféleségtől lesz kerek a színes világunk.

Számomra egyértelmű, hogy olyan embereket követek ezen a platformon, akik számomra adnak és nem elvesznek. Ezt ajánlom mindenkinek, hisz miért nézegetnénk olyanokat, akik nincsenek jó hatással a hangulatunkra. Tök jó az instában, hogy van egy kikövetés gomb, ha esetleg már nem tartod építőnek az adott blogger mondanivalóját.

Természetesen érzem én, hogy mindez nagy felelősség, ezt semmiképpen nem szeretném hárítani. Itt jönnek a fiatalok, a tinik, akik teljesen el tudnak veszni ebben a képi világban… Ellenben ennél a kérdésnél nem tudok elmenni a szülői kompetencia mellett. 2019-et írunk, már nem csak fára mászni, fogat mosni kell megtanítanunk a gyerkőceinket, hanem az internet használatára is. Mi az amit ott lát, mi mire való, mit hogyan kezeljen, minek mennyi valóságalapja van. Nem szabad magukra hagynunk őket, útmutatást kell adnunk nekik ebben a témában. Mindezt éppen a saját bőrünkön tapasztaljuk a nyiladozó, lassan 15 éves fiammal, nem egy egyszerű menet azt meg kell valljam.

Ugrok egyet a témában, ráz a hideg, attól, hogy mindenbe találunk belekötnivalót…

A húsevőben, a vegánban, a szopiztatós mamiban, a tápszeresben, a környezettudatosban, a nejlonzacskósban, a gyerekesben, a gyerektelenben, a boldogban, a boldogtalanban, a panaszkodóban, a dicsekvőben, a sportosban, a lustában, a rendetlenben, a rendmániásban, a családiházasban, a panelesben, a fővárosiban, a falusiban, a magassarkú cipőt viselőben, a tornacsukásban, a trendiben, az alternatívban, a kisminkeltben, a természetesben, a diplomásban, a szakmunkásban, a kövérben, a soványban, az autóval járóban, a tömegközlekedőben, aki kiposztolja a gyereke képét és aki nem, a gazdagban, a szegényben, a spirituálisban, a vallásosban, a pogányban, a politizálóban, az apában, az anyában, a gyerekekben….. kifogyhatatlanul sorolhatnám.

Nehezen viselem az ellenségeskedést, amikor át akarják erővel nyomni a másikon a saját szemszögüket, meggyőződésüket, látásmódjukat. Megmondják a tutit, de azt elfelejtik, hogy ez mindenkinek mást jelent. Én amondó vagyok, hogy nem kell egymás életmódjával, személyiségével azonosulni, nem kell átvenni, főleg nem kritizálni. Egyszerűen fogadjuk el, hogy ő más, másként él és az is lehet jó.

Légy elfogadó és empatikus a másikkal :) /az instagram feedjétől függetlenül ;) /

 

 

3 hozzászólás

  1. Mészáros Johanna

    Egyetértek Veled: nem a “csatornákkal” (Insta, Fb) van a baj, hanem a használattal, szemlélettel. Ezt is tanulni kell. Régen a ház fala volt a “csatorna”, azon függtek a képek – az a néhány, ami összesen készült. És persze, h a leggyönyörűbb ruhájában mosolygott azokon is mindenki (vagy épp vágott roppant komoly fejet, mint akkor illett), akkor is, ha egyébként nem volt mit enni. Szóval nem találom sem újkeletűnek, sem képmutatónak a kép-mutatásilyen módját. Ha visszanézem, én is a szépre szeretnék emlékezni… 😊

  2. Pingback: Határok – KATKA

  3. Lilla

    “Social media has been described as more addictive than cigarettes and alcohol, and is now so entrenched in the lives of young people that it is no longer possible to ignore it when talking about young people’s mental health issues. ” Nyilatkozza ezt a Royal Society of Public Health, az által készitett tanulmányhoz kapcsolódóan. Baromi érdekes olvasmány, ajánlom a látókör tágítása céljából. -> https://www.rsph.org.uk/uploads/assets/uploaded/62be270a-a55f-4719-ad668c2ec7a74c2a.pdf

    Nagyon jól rámutattál a cikkben, hogy az insta egy fotó nézegető, képeket mutogató alkalmazás, de véleményem szerint azért ez a magyarázat kicsit olyan, mintha a 3,5 éves gyermekednek magyaráznád az applikáció mibenlétét, ami lássunk be, nem teljesen fedi le a valóságot.

    Abban, hogy mentálhigiénés problémát okoznak a social media platformok, szerintem egyet értünk, számtalan tanulmány dolgozta fel az elmúlt évtizedben, hogy milyen romboló, torzitó hatással van a facebook és a többi általa bekebelezett alkalmazás a személyiségfejlődésre, talán ezért nem értem, miért kezeled ennyire feketén fehéren az emberek hozzáállását (kövesd ha tetszik, ha nem unfollow).
    Sajnos a helyzet azt mutatja nem ennyire egyszerű a történet, az emberek többsége nem tud így működni, ugyanis az emberi agy úgy lett huzalozva/teremtve, hogy elhiszi azt amit lát. A fenti tanulmány szerint átlagban 5-ből 4 fiatal szerint rosszabbodnak a szorongásos tünetei (pánikbetegség, szorongásos zavar, evési zavarok, szoviális szorongás) az emlitett social media platformok használata idején és azt követően.

    Abban is egyetértünk szerintem, hogy a történetmesélésnek – akár vizuális, akár verbális úton történik – hatása van a fogyasztóra. Ide citálhatnám az “1 kép többet mond 1000 szónál” mondást is. A vizualitásra épít a divatipar és a reklámipar is mikor saját vagy megrendelője termékét, életérzését akarja eladni a fogyasztónak. Mi meg ugye bevesszük, elhisszük, megvesszük vagy sem, mindenesetre tisztázott a cél-célzat, valaki valamit el akar adni nekem és én azt (egyszerű vizuális megtekintés, próba útján) vagy megveszem vagy nem. Sajnos az instagram esetében nem ilyen egyszerű a történet.

    Anno, mikor megjelentek az első photoshop bakik a nagy divatmagazinok boritóján és a szét-photoshoppolás általános érvényű nem lett a reklám iparban is, mindenki fel volt háborodva. Ma már megszoktuk és legfeljebb jót mosolygunk egy extra kézen vagy furcsa irányban álló testrészen, illetve a félrevezetés ezen fokán. Teljesen természetesnek vesszük, hogy akár pénzért veszünk extra spéci filtereket tartalmazó képszerkesztő programokat, hogy módositsuk a virágcsokrok és naplementék szinét (nomeg néha a ráncainkat, a fogunk fehérségét és az alakunk karcsúságát) pusztán azért mert az vizuálisan SZÉP, nochdazu ez a hobbim, ez engem kikapcsol stb… Az épphogy elmúlt 30 éves barátnőim pedig botoxoltatják magukat, hogy megfeleljenek a „korszellemnek” és az „elvárásoknak” amit az instán látnak.

    Azt gondolni, hogy az instagram egy pusztán képnézegető alkalmazás, szerintem nagyon leegyszerűsített és veszélyes dolog és lehet az igazán kicsiknél még működik ez a basic level 1 magyarázat, de a fiatalok illetve a mentális szempontból kitett csoportok (pl tinédzserek akiknek önismeret még kialakulóban van vagy az anyaságba lépő nők, akik éppen újrafogalmazzák társadalmi szerepeiket) számára óriási kihívást jelent a látottak feldolgozása. A mély és részletes edukáció elengedhetetlen és nem szabadna azzal elintézni a dolgot, hogy ha nem teszik a kép, rossul érzed magad tőle akkor talán szállj magadba és gondolkozz el…

    Lehet, hogy Te azért indítottad, mert fotóalbumot akartál a családról magadnak, ugyanakkor ez a “fotóalbum” mára egy 100 milliárd dollárt érő üzlet puzzle darabkája, amit több mint 1 milliárd aktív user használ havonta (https://www.bloomberg.com/news/articles/2018-06-25/value-of-facebook-s-instagram-estimated-to-top-100-billion ) közülük 2 millióan Magyarországról, és amely új típusú marketingstratégiákat és értékesítési csatornát hozott létre az elmúlt években.

    Képeken keresztül kommunikálni a követőkkel, (adott esetben pénzt illetve egyéb terméket, juttatást elfogadni a megjelenítésért cserébe) majd aztán prózában azt kommunikálni, hogy amit láttok, na az nem is a valóság, szerintem hipokrita dolog. A vezető pszichés motiváció itt a hiúság.

    Nagyon kérlek ezt ne vedd magadra, régóta követlek és foglak is követni, mert azt gondolom, hogy motiváló erő vagy számomra és osztom az értékrendedet, amelyeket eddig felénk kommunikáltál a blogodon keresztül. A fentiek Rád egyáltalán nem voltak jellemzőek eddig. Azért írom le ezeket, mert mióta kitetted a cikket, én reggeli alatt, utazás közben, a munkahelyen, ebédkor, a fodrásznál, szóval tényleg mindenhol és minden helyen ez járt a fejemben és gondoltam itt az alkalom, hogy életemben először kommenteljek egy blogbejegyzest és felhívjam a figyelmet az érem másik oldalára.
    A cyberbullingra illetve az egyértelműen rosszindulatú megjegyzésekre nincs mentség természetesen, nem ezért írtam a fentieket, hogy azt a csoportot védelmezzem akit Te a cikk elején elutasítasz, hanem abból a célból, hogy rávilágítsam a reflektort arra, hogy a mentálhigiénés betegségeknek kitett emberek magatartása nem tudatos, nem mind olyan erősek és céltudatos felhasználók, mint Te és sajnos sokszor nem képesek megnyomni azt az unfollow-t vagy letenni azt szál cigarettát.
    Ezért bizony a nagyobb magyar városnyi követőszámmal rendelkező embereknek (influenszer) el kell fogadniuk, hogy hatással vannak követőik mentális közérzetére, állapotára (nemcsak a pozitivra, hanem a negatívra is) és a kommunikáció ezen formája bizony felelősség a vállukon.

    Érdekességként megjegyzem, hogy hozzád hasonló célból indítottam accountomat 2012-ben, de a zárt fiókot sikerült “megőriznem” a mai napig, kicsivel több, mint 100 követővel rendelkezem és hozzád hasonlóan én is örömet lelek néhanéha a képek megkomponálásában.

    üdv és nagyon szép hétvégét!

    Lilla

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.