Család

Isten hozott a fedélzeten, drága Zsadány!

Június 27-én, reggeli órákban megszületett ötödik gyermekünk a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban, Fekete Adrienn doktornőnél (aki egyszerűen fantasztikus ember). A kórházról és ott dolgozókról is csak jót tudok írni, hisz végtelenül kedvesek és segítőkészek voltak velünk, annak ellenére, hogy milyen feszített tempóban dolgoznak. Őszintén mondom, hogy minden tiszteletem az övék. Jó szívvel gondolok az ott töltött napokra.

Azt ugye mondanom sem kell, hogy abban a pillanatban, amint megláttam Zsadányt, magával ragadott ez a csöpp baba és azonnal szerelembe estem. Azt éreztem, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb anyukája, hogy ilyen gyönyörű, egészséges öt gyermek választott engem mamijának :) .

Az elmúlt 8 hét fantasztikus, eufórikus állapotban és mindemellett rettentően fáradtan teltek. A gyerekek körülzsongták a legkisebb tesójukat, mindig simogatni és dajkálni akarták, nagyon sokat segítettek Istivel az élen. Én Zsadánnyal az első hetek nagy részét összebújva az ágyban szopizással töltöttem és szívtam magamba a babillatot, a puhaságot, amit már nem először életem át. Mégis ugyanolyan varázslattal hatott rám , mintha még csak most éreznék először ilyen megemelkedett állapotot. Ahogy teltek a napok és egyre jobban kezdtem kipurcanni az éjszakázástól, jöttek nehezebb napok is. Zavart, hogy állandóan savanyú tej szagom van, kócos vagyok, hatalmasak a karikák a szemem alatt és az a 15 kg, amit plusszként cipelek mikor fog eltűnni. Össze kellet magam szednem, rendezni ezt a két végletes érzést és megtalálni az aranyközéputat. Újra ki kellett alakítanunk egy rendet, ami jól élhető mindannyiunk számára. Szerencsére Zsadány is partner volt ebben, mert egyre kevesebbet kelt éjszaka, így én is kipihentebb lettem. Mivel teljesen szét voltak csúszva a napjaink, ezért első körben egy napirendet kellett kialakítanunk, aminek alappillérei a közös étkezések lettek. Reggeli, ebéd, vacsora időpontjaihoz igazítottunk mindent, a sétákat, a meseolvasást, a társasozást, medencézést és a barátokkal való találkozást. Olyan érdekes, ahogyan ezt írom, de minden új tesó születésével valóban újra kellett építenünk az életünket, a mindennapjainkat egymás igényeire odafigyelve. Nagyjából nálunk erről szokott szólni a gyermekágyi időszak :) . Most, hogy mindezen túl vagyunk helyre állt a világ rendje. Mindenki nyugalmi állapotba került, újra megtalálta a helyét a családban, ami engem határtalan harmóniával és boldogsággal tölt el. Azt nem hiszem, hogy nem lesznek már nehezebb napok, de most nagyon jól vagyunk. Kézről kézre jár Zsadány, mindenki agyon puszilgatja, kényezteti, minden pillanatban valaki beszél hozzá vagy énekel neki. Zsadi értelme szépen nyiladozik a világ és családja felé. Amikor ébren van, szinte egész nap mosolyog, figyelmesen nézelődik, tán csak akkor sír, ha éhes.

Ha mérlegre teszem a nehézségeket és a boldogságot, amit egy ilyen hatalmas családban megél az ember, akkor tiszta szívvel állíthatom, hogy nagyszerű öt gyermeket nevelni, ha előröl kezdhetném akkor sem csinálnám máshogy. Tehát, csak azt mondhatom, hogy öt gyerekkel szép az élet! Isten hozott a fedélzeten, Szentjobbi Zsadány! Jó nekünk, hogy te is köztünk vagy :) .

1 Comment

  1. Orsi

    ☺️

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.