Élet & stílus

Miért éppen a waldorf?

Az utóbbi időszakban rengeteg kérdés érkezett hozzám a waldorf pedagógiával, óvoda- és iskolaválasztással kapcsolatban. Én mindig leírtam-elmondtam, hogy túl elfogult vagyok ez ügyben, de szívesen elmesélem a tapasztalataimat. Ezt kizárólag szülőként és nem waldorf pedagógusként teszem.

Mivel a gyerkőceink nem jártak állami óvodába és iskolába, így nincsen valós összehasonlítási alapom. Hiszem, hogy lehet az is jó, egy szeretettel teli és nyitott pedagógussal. Soha nem mondanék egyetlen állami intézményre sem rosszat, egyszerűen nekünk más lett az utunk.

Ez az út 19 évesen érkezett meg felém, amikor egy nagyszerű Waldorf óvónőnek, Péter Bettinek lehettem a társa. Ő mutatta meg nekem, hogy lehet másként, varázslattal teli óvodás éveket ajándékozni a gyerekeknek. Ekkor már egyértelmű volt számomra, ha lesznek gyerkőceink, biztosan a waldorfot fogjuk választani. A solymári waldorf képzés mindezt csak megerősítette bennem.

Hogy miért szeretem a waldorf óvodát?

-Mert gyerekközpontú. Elvárások helyett érzelmi biztonságot nyújt, a pedagógus tiszteli és megérti a gyermek alakuló világképét. Minden gyerkőc a saját tempójában tudja felfedezni a világot. Nem általánosít, nem terheli feldolgozhatatlan módon a csemetéket.

-Visszatérő és rendszeres ritmusokkal támogatja a gyerekek biztonságérzetét, ami én-erősítő hatás. A kisgyerek igényli az ismétlődő időrendet, ez minden esetben szorongás oldó lehet a számára. Tudja, mikor mire számíthat, mi után mi következik és ez nyugalommal tölti el. Igyekszik a pedagógus úgy összeállítani a napirendet, hogy egy koncentráltabb tevékenység után mindig egy szabadabb következzen. Ekkor tudja feldolgozni az élményeit, ez pontosan olyan, mint a kilégzés és a belégzés. A napirenden túl heti ritmusok vannak. Például hétfőn festenek, kedden méhviasz gyurmáznak, szerdán gyapjúképet készítenek és így tovább. Az évkör szintén az ünnepek ritmusából és az évszakok ismétlődéséből épül fel.

-Ami a legnagyobb kedvencem az előbb említett ünnepek minősége. Olyan varázslatos, meghitt pillanatokat élnek át a gyerekek, ami nekem felnőttnek is a lelkemig ér. Amiket ünneplünk: Szt Mihály, Szt Márton, Szt Miklós, Adventi kert, Három királyok, Farsang, Húsvét, Mennybemenetel, Pünkösd, Szt János időszaka. Ezekre a napokra az óvónők és a szülők nagy titokban együtt szoktak készülni. Mindezt ajándékként nyújtva a gyerekeknek.

-Szeretem az itteni tárgyi minőségeket. A természetes anyagú játékokat, fa, gyapjú, kő, bot, kötél, selyem. A puha, szépséges waldorf babákat, amiknek nincsen erős kontúr arcuk. Éppen ezért olyan szerepjátékokat tudnak játszani vele a gyerekek, amire éppen a lelküknek szüksége van. A vesszőparipákat, a koronákat. A csoportszoba berendezése is természetközeli, nem túlzsúfolt, finom színekből és letisztult bútorokból áll.

-Szeretem, hogy mindennap kimennek a természetbe minimum egy órát. Nem számít, ha esik az eső, sár, hideg van. Ez soha nem maradhat el.

-Szeretem az évszaknak megfelelő termény koszorúkat, az évszakasztalt, a filc manókat, a gyapjú tündéreket, a sok művészeti tevékenységet. A szabad játékot, az ünnepkörhöz tartzozó meséket, a versikéket, az énekeket.

-Szeretem, hogy vegyes csoport van. Így a gyerekek egymásnak segítenek, egymástól tanulnak, különböző korosztály együtt szocializálódik.

-Szeretem, hogy nagy hangsúlyt kap a tiszta táplálkozás. Minden napnak megvan a saját gabonája, ami szintén mindig ismétlődik. (rizs, árpa, köles, rozs, zab) A gyerekek maguk sütik meg a cipót, amit megesznek, malommal őrlik a búzát, részesei minden egyes folyamatnak. Tavasszal kertészkednek, komposztálnak. Figyelmet kap a környezettudatosságra való nevelés.

-Szeretem, hogy a szülőknek nagy szerepe van az óvoda életében. Sok közös készülődés, nyári munka, takarítás, bevásárlás, kirándulások, ünnepek megszervezése adódik, mint közös tevékenység a szülők és a pedagógusok között. Mindezzel szoros, bizalmi kapcsolat alakul ki, ami szerintem nagyon fontos a gyermek fejlődésének érdekében.

– Szeretem, hogy igazán színes a csapat, különböző foglalkozású szülők hozzák ide a gyerkőceiket. Egy közös pont van mindannyiunkban, hogy egyformán gondolkodunk a gyereknevelésről, hasonló mezsgyén haladunk és pozitív hozzáállású, elfogadó társaság.

-Szeretem, ha probléma adódik arról igyekszünk nyíltan beszélni… Fő cél egymás támogatásával, bíztatásával a megoldás megtalálása.

-Szeretem, hogy SZABDSÁGRA nevelik, nagy szeretettel és jól utánozható példamutatással a gyerekeket.

Ez a felsorolás a teljesség igénye nélkül készült és kizárólag a mi véleményünket tükrözi :)

Igyekszem :) feldolgozni azt a sok kérdést, amit a waldorf pedagógiával kapcsolatban írtatok. Reményeim szerint havi egy poszt ezeknek a megválaszolásáról fog szólni a közeljövőben.

Óvoda /iskolaválasztás előtt állóknak szeretettel ajánlom:

Vekerdy Tamás ~ Gyerekek, óvodák, iskolák című könyvét.

 

4 hozzászólás

  1. LGergely

    A waldorf jó dolog. Kifejlődik a szépérzék. Én zenei általánosba jártam. Arra is igaz ez. Épp ezért én meg tudom mondani, hogy melyik előadás rossz, meg melyik jó.

  2. Dominika

    Én ugyan már eldöntöttem, hogy ez a mi utunk is, épp az óvodai jelentkezési lapot töltöm ki, de jó volt olvasni a miértjeidet, újabb megerősítést kapni, hogy jól döntöttünk. Remélem, hogy ezt odafenn is így gondolják, és felvételt nyerünk. :)

  3. GLazar

    Egy tanárnak tényleg igazi példaképnek KELL lennie. Akit tisztelni érdemes. S úgy is viselkedik. Rendet teremt egy csoportban. S rá is veszi a gyerekeket arra, hogy tanuljanak. Az átkosban volt tisztelete a tanároknak. Nem is fordult olyan elő, hogy egy diák visszaszólt a tanárnak. Mert ekkor csattant el a híres Makarenkói. Ez elszaladt, rögtön tudta a diák, hogy mit szabad és mit nem. Rövid történet: általános iskolámat 34 évig vezette egy tanár (akire én mindig felnéztem), akitől rettegett mindenki, mert mély, érces hangja volt. Az ő vezetésével az egyik legjobb általános iskola lett az országban. A kórus pedig Európában is “tarolt”. Az átkosban kijutott a kórus Nyugatra. Persze kemény korlátozás volt érvényben. Fejadagjuk napi 50 belga frank volt, az kb. semmi. Kicsivel több, mint egy euró. A gyermekek meg nagyon elámultak a nagy szabadságon, ami Belgiumban volt. Mennyi minden volt ott. Aztán néhányan elkezdtek lopkodni a boltokból. Ismerősömet is bevonták a “beszerzésekbe”. Ismerősöm is meglovasított egy pólót. Később az egész kórus benne volt. Aztán, akik elkezdtek lopkodni, befújták a többieket. Igazgató teljesen kiborult. Egyesével hallgatta ki a diákokat. Pont az ismerősömet hívta be elsőnek. Egyet kérdezett tőle:
    – Te loptál?
    Válasz: Én ugyan nem.
    Igazgató átnyúlt az asztalon és DURR! Repült a pofon, ismerősöm a földet csókolta. Ha az asztal nem lett volna ott, még bele is rúgott volna a tanár a diákba. Ment kifelé a szobából a diák, meglátták a többiek. Mindenki tudta, hogy nagyon nem kéne hazudni. Aztán ismerősöm és az igazgató mint kollégák találkoztak.
    – Már sajnálom azt a pofont, amit adtam.
    Válasz: Ugyan már, nem számít.

  4. Anita

    Mi is éppen most fogjuk beíratni a lányunkat a Waldorf oviba. Ajánlj légszi könyveket a témában!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.