Család

Reggeli versenyfutás az idővel

Azt már az elején leszögezem, hogy nem szeretek késni. Sehonnan, semmikor, semmilyen körülmények között sem! Mivel a gyerekeink ebben a tudatban cseperednek mellettünk, így nekik is nagyon fontos a pontosság.

Sokáig úgy éreztem, nem szólnak másról a reggeleink csak arról, hogy versenyt futunk az idővel. Az évek alatt nagyon sok mindent próbáltam bevetni, hogy zökkenőmentesen induljunk iskolába, óvodába. Évekkel ezelőtt rendszeres volt, hogy veszekedésbe, sírásba és padlógázba fulladtak a reggeleink. Szinte nem volt olyan nap, hogy ez ne így alakult volna… Persze aztán baromira bűntudatom volt, hogy miért nem tudom mindezt valahogy szebb formában kivitelezni. A téli hónapok szerencsésebbek voltak, abban a tekintetben, hogy elrejtette a télikabát a pizsamafelsőmet és a meg nem fésült hajamat a sapka. Arra, hogy magam is rendbe legyek, mire indulni kell, nem volt mindig idő. Általában az utolsó pillanatban keltünk, kiszámolva a perceket, hogy mindenre csak éppen elég legyen. Közös reggeli ténye fel sem merült, valamit gyorsan bekaptunk a kocsiban. No, ez nem jött be.

Őszintén megmondom, hogy hosszú évek tapasztalása során jöttem rá arra, hogyan tudja az én családom összeszedetteben, kisimultabban kezdeni a napot. Először is, már jó ideje nem egyszerre kelek a gyerekekkel, hanem 30-40 perccel korábban. Ekkor össze tudom szedni a gondolataimat, ráhangolódok a napra. Megiszom az aznapi egyetlen meleg kávémat :), gyorsan lezuhanyozok, felöltözök. Mindezek után keltem a gyerekeket, de őket sem az utolsó utáni pillanatban, mint anno. Az indulástól visszaszámolva legalább egy órával korábban. Ezt pontosan azért teszem, mert így nyújtózhatnak az ágyban még egy picit vagy kijönnek a nappaliba és még ott is dőlhetnek jobbra-balra, míg én elkészítem a reggelit. Nálunk ez általában müzli, kása vagy szeletelt gyümölcs magokkal.

Úgy érzem erre az időre volt nehéz rátalálnom, hogy mikor ébresszem fel őket. Szerintem fontos a gyerekeknek, hogy ne kelljen azonnal kipattani a meleg ágyukból, hanem kapják meg az ébren lévő lustizáshoz az időt. Így a fogmosást az öltözködést és társait sem roham léptekkel kell elvégezniük, hanem mindenki a maga tempójában teheti. Ráadásul gyerekenként is annyira más, hogy kinek mennyi időre van ehhez szüksége. Mikor ez a többlet idő kimaradt, akkor hisztisen mentek neki a készülődésnek és én csak veszekedtem, hogy “Kellj már fel! Ne kelljen százszor szólnom! Azonnal menj fogat mosni!” stb. Így hamar kialakult egy feszült, kapkodós, rossz légkör, ami rányomta majd az egész napunkra a bélyegét.

Visszatérve a folyamatra, miután a nagyok megmosakodtak és felöltöztek, leülünk együtt reggelizni. Ezután rendbeszedem a kicsiket, addig Zselyke elpakolja a reggeli maradványait, Zsoma uzsonnát készít az iskolába. Ezt ők osztották fel egymás között és hetente szoktak cserélni.

Miután elkészültünk mindennel, elindul az egész csapat suliba. Zsigmondot a picikkel együtt autóval viszem, mivel két faluval arrébb járnak a töki waldorf iskolába. Zsely és Zsoma ritkán jönnek velünk, ők busszal járnak az osztálytársaikkal. Nyilván, ez sokkal nagyobb buli, mint a mamival menni 14 évesen :), pedig egy helyre megyünk ugyebár.

Joggal merül fel bennetek a kérdés, hol van ilyenkor a férjem :)). Néha úgy alakul a munkája, hogy olyan korán indul, amikor én ébredek, de nem igazán ez a jellemző. Amúgy ő az a tipikus ember, aki nem egy reggeli fazon. Rettentően nehezen szedi össze magát. Képes úgy aludni, hogy három gyerek ugrál rajta :)). Isti szépen a maga tempójában készül el és ott segít be ahol éppen nagyobb szükség van rá. Ellenben az esti ceremónia (fürdetés, meseolvasás, stb.) oroszlánrésze az övé. Ez egy szavak nélküli megállapodás közöttünk :).

Azt nem állítom, hogy minden reggelünk hiper szuper boldogság, mert van hogy mindezek ellenére kicsúszik a lábunk alól a talaj. De egyenőre a szeptemberi start jól indult, remélve az év további folytatására is a legjobbakat.

 

3 hozzászólás

  1. Ani

    De jó volt erről olvasni :) engem mèg az is erdekel ,hogy jutottok a kocsitól az osztàlyteremig 3 gyerekkel (nalunk ez is megèr egy fejezetet) illetve,hogy nap vègèn hogy szeded össze a csapatot? Vagy ez mindenkinèl flottul megy rajtunk kívül? :)

    • Szentjobbi Kriszta

      Szia :)

      Nálunk teljesen új fejezet indult ezzel a szeptemberrel, mert nincsen ovis gyerkőcünk. Az iskolások együtt jönnek haza (mindhárman) busszal. Kicsit még izgulok Zsigus miatt, de ez kimondottan az ő kérése volt. A nagyok szívesen istápolják hazafelé. Így nálunk ez a része megoldott ;).

  2. Csomi

    Szia!
    Hogy oldod meg a szoptatást? Egy 5, egy lassan 2 és a legkisebb 8 hetes. A legkisebbnek még nincs igazán napirendje.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.