Család

Részleges digitális detox

Pár nappal karácsony előtt arra lettem figyelmes, hogy többen “digitális detoxra” készültetek. Amire poszt formájában hívtátok fel a figyelmet, indoklásként a családdal töltött időt említettétek legtöbben.

Elgondolkodtam…

Vajon mennyire kártékony ez a digitális világ a családi életünkre? A gyerekeinkkel eltöltött minőségi időt mennyivel csökkenti és milyen példát mutatunk a csemetéinknek, ha unos-untalan ezeken a kütyükön pötyögünk?

Nagyjából két éve regisztráltam az instagram közösségi oldalra, addig nagyon ritkán használtam az internet világát. Nem olvastam blogokat, nem néztem Youtube csatornákat, a telefonomat rendeltetésszerűen- telefonálni és üzenetet írni- használtam. Na jó, zenét is hallgattam rajta :). Ezt pont elégnek éreztem, nem vágytam többre. A gyerekeim sem. Nem okozott nekik problémát, hogy nincsen okostelefonjuk, nem volt cél laptopon játszani, hisz anno nem ez volt előttük a minta.

Érzem, hogy mára valami nagyon megváltozott és nem jó irányban. Engem, mint felnőtt, gondolkodó embert, maga alá gyűrt és teljesen bekebelezett pontosan az a miliő, amitől a gyerekeimet mindig óvni, védeni szerettem volna. Rémálmom volt, hogy egyszer ők az internet világában fognak CSAK élni, ott ápolják majd a baráti kapcsolataikat. Kirándulások, túrák helyett valami borzasztó játékokkal akarnak játszani a neten, festeni nem ecsettel, hanem az egér klikkelgetésével fognak és még sorolhatnám.

Mivel nálunk csak a nagyfiamnak van mobiltelefonja, így eszközszerűen nem támogatom meg ezt a helyzetet, de a viselkedésemmel, példamutatásommal sajnos igen. Megszületett bennük a vágyódás ezek irányában, aminek baromira a felelőse lettem. Az én mintám változott meg. Keserű ezt bevallani, de megcsúsztam ez ügyben. Hiába nem engedem a gyerekeknek a televíziót, a telefonozást és társait,  ha napjában többször azon kapnak, hogy pötyögök, görgetek, like-olok és ki tudja még mit csinálok. Régen ezek helyett kézimunkáztam, rajzoltam, olvastam (könyvet), koszorút fontam, waldorf babákat varrtam, mindent ami emberi és lelket simogató tevékenység volt. Ezek nem múltak el teljesen, de mégis átvette a hatalmat mindezek felett az internet világa.

Félreértés ne essék, nem tartom ördögtől valónak mindezt, hisz számtalan jó dolog érkezett hozzám ezzel együtt, értékes emberi kapcsolatok, önmegvalósítás, munkák, együttműködések, amiket imádok, mégis egy részem változásért kiált.

Vágyom egy arany középutat, amiben jól érzem magam, amiben önmagam maradhatok, egy jó önazonos minta a gyerekeimnek. Amivel értékeket adok, de nem szűnök meg létezni az internet világában. Ezt keresem most, ezen gyakorlatozom tudatosan, magamra parancsolósan, ha kell!

Érzem, hogy rendben lesz ez, sikerül lassan összefésülni a mostanit a régi önmagammal, mert idejében villogott az a piros lámpa. Az élet jó hozzánk, jelez, ezt bizton állíthatom :)

Tudom, hogy sikerül újra megtanítanom magam egy élvezhető, csipetnyi mennyiségű internet használatra, amibe belefér egy kis csevegés, munka és szórakozás egyaránt :).

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.