Család

Sokgyerekes anyának születni kell?

Már többször kommenteltétek a képem alá, hogy szerintetek nagycsaládosnak születni kell. Azon morfondíroztam, hogy ez valóban így van-e vagy csak úgy megtörténik az ember lányával. Nem tudom erre a kérdésre a választ. Nyilván vannak olyan mamik, akik tudatosan készülnek a gyerekvállalásra és a gyerekek létszámára.

Engem mindenesetre nagyon átformált, hogy ennyi babám született. Teljesen más anyai minőséget képviseltem 1-2 gyerekes anyaként, mint most, hogy már 5 gyermekem van. Emlékszem elsőszülöttemnél tele voltam elvekkel, nevelési “előírásokkal”, amiket dogmatikusan követni szerettem volna. Olyannyira Zsoma volt a fókusz az életemben, hogy nem is vettem észre magam körül semmi mást. A világ legtökéletesebb édesanyja akartam lenni kifogástalan, megtervezett napokkal, amik több esetben felőröltek. Voltak pillanatok, amikor mindez megvalósult, de ha őszinte akarok lenni, a legtöbbször kútba fulladt minden tervem és káosz hangulat uralta az anyai mivoltomat. Zselyke (2.) születésével mindez erősödött bennem. Itt már nem csak egyre, hanem két gyerekre kellett koncentrálnom, ami saját magammal szemben támasztott maximalizmusom miatt legtöbbször kipukkasztott. Előfordult, hogy  “nekimentem” a családtagjaimnak, amikor számomra nem megfelelő ajándékokat hoztak vagy csokival halmozták el a gyerekeket. Mindent tökéletesnek akartam! Nem volt apelláta. Sokszor éreztem, hogy fáradt vagyok és néha kudarcokat éltem meg az anyaság területén. Istivel esténként beszélgettünk ezekről az érzésekről, meg is jegyezte viccesen, hogy “Túl sok Vekerdit olvastál, drágám! Az élet sokkal egyszerűbb és természetesebb!” :). Ez a mondata mélyre ment, főleg azért, mert alapjába véve én egy igen laza, ösztönös ember vagyok, aki mindennek tud örülni. Hiába tudtam, hogy sok gyerkőcöt szeretnénk, ennél a pontnál éreztem azt, hogy több baba nekem nem való.

Nagyon fura most ezekre az időkre visszaemlékeznem, olyan, mintha nem is rólam szólna. Annyira távolinak tűnik ez az időszak, pedig ez is én voltam… Egy egyszerű kezdő anyuka, telve kétségekkel :)

Aztán jött Zsigmond (3.), aki fenekestül felforgatta az addigi magammal szemben támasztott elvárásaimat. Már nem akartam a világ legtökéletesebb édesanyjává válni, csak jól akartam lenni, élvezni azt, hogy mami, feleség, barát és nő vagyok. Lekerült a gyerekekről az állandó fókusz, nem ugrottam minden egyes rezdüléseikre és nem elemeztem mindig őket. Újra megláttam magam, a férjem és átadtam az ösztöneimnek az irányítást. Minden egyszerűbb lett. Sokkal! Hírtelen leperegtek rólam a mindennapi problémák (mint annak előtte), eltűnt a kétségbeesés és a megfelelni akarás érzése. Felszabadultam és belazultam teljesen. Visszakaptam önmagam, lett levegőm és kitágult újra a világ. Talán ti ezt látjátok rajtam, ezt a boldogságot, másfajta tudatosságot és életigenlést. Mára ilyen lettem, de ehhez egy hosszú út vezetett, amihez sok belső munka kellett.

Imádom, hogy Gryllus Vilmoson túl Tankcsapdát, Vad Fruttikat, Belgát hallgatunk tök hangosan az autóban, amit a gyerekek oda-vissza fújnak. Nem akadok ki, ha nyáron reggelire nem müzlit, gyümölcsöt vagy zabkását esznek, hanem fagyival, esetleg süteménnyel indítjuk a napot. Tíz éve ettől tuti a kardomba dőltem volna :). Már nem veszem magamra a hétköznapi problémákat, hamar átlendülök felettük, ennek köszönhetően tudom élvezni a mindennapokat. Mivel Zsoma, Zselyke nagyok, sokat segítenek nekem, így a teendőimet könnyebben el tudom végezni, egyáltalán nem vagyok leterhelve azért, mert öten vannak. Minden aggodalom nélkül “lepasszolom” az összes gyerkőcöt anyukámnak 1-2 havonta egy hétvégére, ha kell egy kicsit tölteni az aksimat. Sőt, ezeket a hétvégeket szinte kötelező jelleggel megtartom :). Biztosan furán fog hangozni, de már nem csak a gyerekeken van a fókusz, hanem saját magamon is. Azt vallom, ha a mami jól érzi magát a bőrében, akkor a gyerekek is rendben vannak. Mára talán ez az egyetlen elv, amit igyekszem mindig szem előtt tartani.

Tehát, ha innen nézem, nekem nagyon jót tett, hogy ilyen sok gyerkőcünk született, így tudok igazán harmónmikusan önmagam lenni.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.