Család

Testvérek féltékenység nélkül? 1.rész

Épp az utolsó posztomban írtam, arról, hogy Zsadány születése után, újra mindenki megtalálta a helyét a családban és ez határtalan megnyugvással tölt el. Naná, hogy ez a kegyelmi állapot nem tartott sokáig!

 

 

Elsősorban Zsanka éli a nehezebb napokat, mert cuki a Zsadány meg minden, de ő mégis kiesett a legkisebb gyermek szerepéből. Mindez milyen kettős érzés lehet a számára, mert itt van egy újszülött, aki a testvére és rajongásig imád, örül neki,de mégis valami megmagyarázhatatlan rossz érzés is társul mellé. Egy ilyen kettős érzelmi állapotot nekünk felnőtteknek is piszok nehéz megélnünk, rendbe tenni magunkat, nemhogy egy csöpp kislánynak. Hullámokban üti fel a fejét ez a hangulat Zsankánál. Ilyenkor nehezen találja a helyét, rá nem jellemzően sokat hisztizik, bármilyen apró problémán elkeseredik, sírdogál. Egyszóval számára, semmi sem jó ilyenkor. Napjában többször arra kér, hogy altassam el, mert álmos (ő egyébként egy energiabomba). Tudva tudom, hogy mindezt a kettesben való összebújás érzése miatt szeretné. Újra cumit akar, szopizni vagy cumisüvegből kérné esténként a rizstejet. 24-24 órát az ölembe szeretne ülni vagy maximum egy lépésnyi távolságra legyek tőle. Nehéz, helyzet ez, sokszor a szívem szakad, amiért nem tudok minden esetben segíteni, hogy hamar átlendüljön ezen a hangulaton.

Próbálom bevonni őt minden teendőbe, ami Zsadány körül adódik, pelenkázás, fürdetés, öltöztetés, együtt énekelünk neki. Bátorítom, hogy milyen ügyes nagylány és mennyire nagy segítség ő nekem. Ekkor igazán büszke magára :). Mégis, ami leginkább megtámogatná Zsanka kis lelkét az, ha minél többet tudnánk kettesben lenni. Többek között azt tervezem, hogy az esti kutyasétáltatásokat egy darabig csak mi ketten fogjuk megejteni, miközben sokat beszélgetünk, nevetgélünk.  Ehhez hasonló anya gyerek programok és a jól kiválasztott mesék olvasása sokat tudnak javítani ezekben a kacifántos szituációkban.

Pár napja Zsazsa 3 éves lett, nem szándékoztam óvódába vinnni, még 1 évet itthon marad velem és Zsadánnyal. Annyira helyes volt a minap, kérdezték tőle, hogy melyik oviba fog járni. Erre csak annyit mondott, hogy ” Én nem fogok oviba menni soha, mert nem akarom elveszíteni a mamit! Majd csak iskolába!” (Nyilván, az iskola az más tészta :D ) De huu, az ilyen mondatok azonnal megpengetik bennem az érzékeny húrokat. Bízom az elkövetkezendő hetekben, mivel kezdődik a nagyoknak a suli, így nyugisabbak lesznek a délelőttök. Még sokkal több figyelmet és időt tudok Zsanka felé fordítani, amitől remélem ez a tündéri lányka megnyugszik és szépen kisimulnak a napjai.

Egyébként ezt az állapotot minden új baba születésével átéltük. Volt aki könnyebben, de volt, aki nehezebben bírkózott meg ezzel az új szituációval. Próbáltam már rá rutinosan készülni, de töredelmesen bevallom, hogy erre nem lehet. Legalábbis nekem nem sikerült. Öt gyerkőc után is azt kell mondanom, hogy én nem találtam meg azt az utat, amivel mindezt ki lehet kerülni. Vannak helyzetek, amin a rutin sem segít, mert meg kell élni, nincs mese. A rutin maximum annak a kulcsa, hogy tudom, miként lehet megsegíteni ezt az érzelmi hullámvasutat. Természetesen a nagyokkal is igyekszem kettesben extra programokat kitalálni, korosztályuknak kedvezően,  így mindenkinek megmarad a lelki békéje. Illúzióim nincsenek, miszerint az életünkből egy csapásra el fog múlni ez a szakasz, de rajta vagyunk az odáig vezető úton. Ez már nagyon jó! :)

1 Comment

  1. Nagy Fruzsina

    Drága Kriszta,

    Gyönyörű a családod, gratulálok hozzá.
    Imádom a képeidet, írásaidat, inspirál a világod engem is.
    Két fél éves manóm van, akiknek igyekszem jó anyukája lenni.
    Nagyon tetszett a mesekönyves poszt, jó ötleteket adtál. Most éppen fejlesztő játékokat keresek az ikreknek, szívesen fogadnék ehhez tanácsokat tőled…nehezen igazodom el a sok csillogó villogó játék között.
    Nagyon köszönöm

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.