Család

Üveghegyen innen… televízión túl!

Egy másik sokakat foglalkoztatott kérdés: Miért is nincsen nálunk televízió? – Úgy hiszem ez mostanság nagyon érzékeny üggyé forrta ki magát. Azt ne várjátok, hogy megmondjam a tutit, mert nem fogom, mi több én is keresem ezekre a kérdésekre a választ. Szívesen olvasnék Tőletek gondolatokat, Ti miként vélekedtek minderről? Szeretném, ha kölcsönös eszmecserévé válna ez a poszt!

Egyenlőre leírom az én gondolataimat, ami nem baj, ha nem azonos a nagy többségével. Sőt kifejezetten szeretem, hogy ebben a sokszínű világunkban mindenki másképp vélekedik, éli a mindennapjait és ez nekem teljesen rendben van. Egyáltalán nem gondolom a televíziót ördögtől valónak, nem kövezem meg azt, aki sokat nézi vagy aki néhanapján elektromos bébiszitterként hívja segítségül, mikor teljesen összecsapnak feje fölött a hullámok. Megértem, elfogadom és szeretem, hogy ennyire sokrétű az emberek hozzáállása egyes témákhoz.

Azt tudni kell rólunk, hogy régebben a mi otthonunkban is állandó jelleggel búgott, szinte mindig háttérzajként üzemelt a televízió, sőt arra aludtunk el. Tehát életünk elengedhetetlen kelléke volt, mindaddig míg első gyermekünk 2-3 éves nem lett. Akkor egyre erősebben éreztük a késztetést, ezt a rengeteg időt, inkább fordítsuk egymásra. Sétáljunk, kártyázzunk, olvassunk és beszélgessünk többet…sokkal többet! Eleinte nagyon frusztrált a hiánya, volt olyan pillanat, nem találtam a helyem, nem tudtam mit kezdeni ezzel a hirtelen jött üresség érzésével, amit tartalommal kellett megtöltenem. Mégis az erősített meg bennünket a döntésünkben, hogy végtelenül elkeserített a gyerekmesék tartalma, minősége, de leginkább az agresszivitása. Bénítólag hatott rám, amikor először szembesültem vele, mennyire más irányt vett ez a műfaj… Tudom, változik a világ, változnak az igények, de én ebből nem kértem, köszönöm! Vágytam a régit, a minőségit, ragaszkodtam eztán is a Magyar népmesékhez, a Frakkhoz, a Süsühöz, Vizipók-csodapókhoz és társaikhoz.
Felnőttként az érzés, hogy agyon nyom a rengeteg reklám, amikben már egyáltalán nem tudtam hinni, mégis mindenhonnan az ömlött felém, végképp leverte nálam a láncot.

 

 

Természetesen ebben a helyzetben sem kerülhettem ki Waldorf óvónői minőségemet, miszerint azt vallom gyerekek legfontosabb időtőtöltése a szabadjáték, fáramásszás, sarazás, természetben eltöltött tapasztalások, a mese hallgatás, amit édesapával vagy édesanyával együtt élnek át. Nem szeretnék mélységében belenni különböző pedagógiai és pszichológiai nézetekbe, amiket én sem követek dogmatikusan, mindezekből a gondolatokból azokat veszem magamhoz, amivel tudok azonosulni, úgy érzem családi életünkbe jó szolgálatot tehet. Ezért inkább saját személyes tapasztalásunkkal folytatom :).

 

Az elkövetkezendő időszakban nagy hangsúlyt fektettünk a könyvek kiválasztására, mondhatni rajongója lettem a szépséges mesekönyveknek, az évek alatt kisebb gyűjteményünk tornyosult fel. Minden este közös meseolvasással zárjuk a napot kisebb gyerekeinkkel, sajnos ezt a nagyok már nem igénylik, nekik már más az érdeklődési körük, a korukból kifolyólag (ők inkább a regényeket falják). Az estimesét általában Isti szokta olvasni, ez a szokás teljesen magától alakult ki, aminek én kimondottan örülök.
Az idő múlásával szépen lassan elmúlt bennük a televízió hiányának érzése, még több időt töltöttünk a szabadban, nagyokat kirándultunk, játszottunk. Kézzelfogható változást éreztünk a beszélgetéseink megújulásában. Eddig sem volt baj a beszélőkénkkel :), de most sokkal jobban tudtunk egymás mondanivalójára odafigyelni, részleteiben mentünk bele egy-egy témába, ezáltal olyan oldalát ismertük meg a másiknak, amin annak előtte simán átsiklottunk. Sokszor csacsogunk az éjszakába belenyúlóan, ami régebben nem volt jellemző, tán azért mert inkább a kötelező napi rutinon futottunk át és nem mentünk bele az élet nagy kérdéseibe :), ami teljesen más, sokkal mélyebb szinteket nyitott meg kettőnk között.

 

Az őszinteséghez hozzátartozik az is, hogy teljesen nem szüntettük meg a képi élvezeteket, nyilván! Az nem volt célunk, hogy a gyerekeket teljesen elzárjuk ezektől a minőségektől, ismeretektől. Van egy jó adag mese-, ifjusági- és családi filmünk, amit közösen szoktunk megnézni laptopon, nagyjából heti 2 alkalommal. Naná :), hogy Istivel mi is szeretünk filmeket nézni, sőt vannak kedvenc sorozataink, amiket olykor altatás után édeskettesben megnézünk egy pohár bor mellett. Tudom, hogy a képi megjelenés színvonala így hagy kívánnivalót maga után, de nálunk ez vált be, így alakítottuk ki a szokásainkat.

Szorosan ide tartozik még a nagymama kérdés, mi a helyzet, ha nála töltik a hétvégét a gyerekek? Nagyon érdekes, szép ívet írt le ez a folyamat az évek alatt, amihez mindkét fél belátása kellett. Anyukám tortákat, süteményeket süt a gyerekekkel, kirándul velük, strandra járnak és tévét néznek. Amit én nem bánok, mert olyan minőségi időt töltenek együtt, amibe nekem ez simán belefér. A nagymama az nagymama! Ott mások a szabályok és ez így van rendjén.

Én most is csak azt tudom mondani, hogy mindenki belátása szerint éljen, akár tévével, akár anélkül, úgy ahogy a családjának legjobb. Semmiképpen sem jó olyan elveket magunkra erőltetni, amik nem belülről, hanem külső elvárásokból, esetleg megfelelési normából érkeznek felénk. Csak szabadon…!

7 hozzászólás

  1. Reichardt Jázmin

    Kedves Kriszta!
    Felüdülés volt olvasni a cikkedet ebben a témában (bár mindegyiket nagyon szeretem).
    Jó régóta nálunk sincs televizió a háztartásban. Ezt a lépést szüleim azért lépték meg, mert úgy gondolják (én is így gondolom), hogy az interneten könnyebben meg lehet válogatni a tartalmakat amit nézni szeretnénk és a reklámok elkerülése sem volt egy utolsó dolog. Azóta mi is többet vagyunk együtt.
    A saját családomban is ezt az elvet szeretném követni. Bár a párom nem szeret laptom méretű képernyőn filmet nézni. Ő úgy gondolja kell a “mozi élmény”, amiben nem értünk egyett.
    Szívesen olvasnék a Waldorf pedagógiáról a te gondolataiddal.
    Szép napot! Jázmin

  2. Norbi

    Szia Kriszta!

    Mi is keressük a minőségi gyerekkönyveket. Tudnál ajánlani párat?

    Üdv,
    Norbi

  3. Barten-Tóth Katalin

    Szia Kriszta!

    Legnagyobb gyermekünk volt a pocakban – ennek mostmár több,mint 5 éve – amikor száműztük a televíziós műsort az életünkből. Egyáltalán nem hiányzik! Emlékszem,hogy este csak kapcsolgattuk a távirányítót és nem találtunk semmi kedvünkrevalót a rengeteg csatorna között,de mégis ott ültünk, feküdtünk előtte. Ma már el sem tudom képzelni, hogy férne bele az életünkbe. Persze a mi gyerekeink is néznek mesét, cenzúráva és mi sem maradunk le egy-egy jó filmről a férjemmel. Ma már szinte zavar,ha valahol csak úgy megy a TV és őszintén szólva tiszteletlenségnek is érzem,ha vendége van valakinek és nem kapcsolja ki a készüléket. De sajnos ebből is látszik, hogy az emberek többségének mennyire egyértelmű,hogy ezzel kezdődik a nap és este ezzel is végződik…

  4. Panka

    Kedves Kriszta!
    Nagyon jó volt olvasni erről a gondolataidat! Nagyon szimpatikus ahogy csináljátok, ugyanakkor az is, hogy nem törsz pálcát azok fölött, akik máshogy.
    Nekünk van TV-nk, de azt gondolom, jóval kevesebbet nézzük a magyar átlagnál. Én kiválóan meglennék nélküle. Magam számára évek óta nem is kapcsoltam be. (Van énnekem saját függésem, a net, nem kell nekem tv. :-P ) A gyerekeknek két kedvenc meséjük van (Sam a tűzoltó, és a Mancs őrjárat, ezek nálunk átmentek a szűrőn, utóbbi kissé bárgyú, de agresszívnek egyiket se mondanám) ezekből minden nap megnéznek egyet-egyet, a férjem pedig focit és klasszikus krimiket szokott nézni, nagyjából heti 1-2 alkalommal. Ezért igazából kár fönntartani egy televíziót. :-) De még nem léptük meg, hogy elváljunk tőle. Talán az új lakásban… (Egy éven belül költözünk. ) Egyelőre úgyse látom, hogy tudnám úgy berendezni a nappalit, hogy elférjen a tv… :-D

  5. Bea

    Kedves Kriszta!
    Engem is nagyon érdekelne egy könyvajánló kicsiknek és kamaszoknak egyaránt. Tudnál esetleg ezzel kapcsolatosan valamilyen oldalt ajánlani, esetleg leírnád a tapasztalataidat? Olyan jó lenne. Köszönöm, Bea

  6. Szentjobbi Kriszta

    Sziasztok! Jó volt olvasni a véleményeteket, gondolataitokat mindezzel kapcsolatban.

    Igyekszem összeállítani egy minőségi, számomra kedves könyvajánlót egy új posztban. Amiben több korosztály számára is találtok majd olvasnivalót ;) .

    Szép hétvégét, Kriszta

  7. Fehér Erika

    Szia! Engem az érdekelne, hogy mi a helyzet a nagyobb gyerekeknél a telefonnal? Van nekik? A játékokra nem függtek rá, tudod őket korlátozni? Köszönöm szépen a válaszod.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.