Család

Van az a szerelem!

Sokszor találom magam szemben azzal a kérdéssel, hogy “már az elején ilyen sok gyermeket terveztetek?” Erre a válaszom, természetesen az, hogy nem :) . Igazából nem terveztünk mi semmit, 18 éves voltam, amikor először találkoztunk, Isti éppen betöltötte a 19-et. Egy dolog volt biztos, hogy szerelem volt a miénk első látásra, az az igazi, mindet elsöprő!

Nem tudtunk egymás nélkül eltölteni egy pillanatot sem, éppen ezért úgy döntöttünk másfél hét ismeretség után, hogy összeköltözünk. Ekkor kaptunk hideget-meleget, amit tudomásul sem vettünk, dacoltunk a véleményekkel. Egy dologban voltunk biztosak, hogy együtt képzeljük el a jövőnket, más nem érdekelt minket akkoriban. Szemtelenül fiatalok voltunk, bohókásak, tán zabolátlanok is egy kissé. Amolyan szabadság vándorai, akik arra haladtak, amerre az élet sodorta őket. Nem voltak hatalmas, világmegváltó terveink, egyszerűen csak élveztük a mindennapok pillanatait és szárnyaltunk ebben az óriási erejű szerelemben.
Olyan jó visszaemlékezni erre az időszakra, fiatalságunk legmeghatározóbb élményeit ekkor éltük meg.
Azóta eltelt 18 év és mi nem szerettünk ki egymásból. Sőt!  A hosszú évek alatt megtapasztaltunk mélységeket és csodaszép magasságokat, amik mind hozzánk tartoznak, formáltak minket, a mi történetünk.
Megismerkedésünk után 4 évvel házasodtunk össze, ekkor már az első gyermekünket hordtam a szívem alatt. Fiatal szülők lettünk, amit egy cseppet sem bántam. Mindazonáltal sok minden megváltozott Zsombor fiunk érkezésével, teljesen más irányt vett az életünk. No, ekkor már biztosan tudtuk, hogy elsőszülöttünknek idővel lesz kistestvére és azt is sejteni lehetett hogy nem csak egy. Zsoma után egy kislány érkezett hozzánk és mi lubickoltunk a szülői feladatokban. Hogy folytassam tovább a sort, Zselyke után megint egy kislegyény, Zsigmond, majd Zsanka született. Szép nagy család lettünk, egy falusi otthonnal, kutyával, macskákkal, boldogsággal.
Tavaly év végén egy hatalmas meglepetés történt nálunk, megtudtuk, hogy úra kisbabát várunk. Ezzel az érzéssel ötödjére sem tudunk betelni, hiszen ez az élet legnagyobb csodája.  Imádok maminak lenni! Imádok ilyen maminak lenni, mint amilyen a férjem mellett lehetek.
Úgy hiszem, hogy ez a mi közös “pályánk”. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nálunk is vannak piszok nehéz pillanatok. Naná, hogy vannak! Sokszor összecsapnak a fejünk fölött a hullámok, ami leterít minket, de pontosan ezzel együtt szép szülőnek és házastársnak lenni. A nehéz helyzetekben tudjuk, hogy itt vagyunk egymásnak, megfogjuk a másik kezét és megoldjuk a nehézségeket. Kapcsolatunkat a gyerekek érkezése még jobban megerősítette, tudatosan figyeltünk arra, hogy ne “csak” szülők legyünk eztán, hanem megmaradjunk egymásnak, mint társak. Fontos mindkettőnknek, a kettesben eltöltött idő, amikor nincsenek velünk a gyerekek és élvezhetjük egymás társaságát. Tehát, így vagyunk mi. Ilyen szerelemben élünk, amit folyamatosan és szeretettel ápolunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.